2014. október 22., szerda

Őszköszöntő


                                                   




photo by Éva Naményi
Petőfi Sándor,mindenki által ismert, az Itt van az ősz,itt van újra cimű csodálatos verse tökéletesen leír mindent az ősz tulajdonságairól. Mert bizony itt az ideje bevallani, hogy ez az év is lassan eltelt, hisz az ősz beköszönte nem másra figyelmeztet, mint az év utolsó negyedének a kezdésére. Az ősz beköszöntével automatikusan az egyik legszebb magyar mese, a kipikopik jutnak eszembe. Hisz ki ne emlékezne Marék Veronika által megálmodott és mesekönyvein keresztül életre is keltet gesztenyefiguráira, Kippkoppra és Tipptoppra? Gyerekkorunk legszebb meséi, amelyek e két főhős izgalmas kalandjait meséli el. Történeteik az erdőben játszódnak, ahol nem kímélnek minket az izgalmaktól sem, hisz amint áthidaltak egy problémát, máris vár rájuk a következő megoldandó feladat. Pont, mint a való életben.

Kippkopp és Tipptopp

Az ősz is, mint minden évszak egy korszak lezárulását és egy új kezdetét jelzi. Ilyenkor már sokaknak eszébe jut a karácsony. Hogy mivel tudná az idén megajándékozni szeretteit, hogy hogyan fog tudni a munkahelyéről elszakadni és minden előkészületre időt szakítani.
 
photo by Éva Naményi
 

 
Én mégis azt tanácsolom, hogy álljunk meg egy pillanatra és élvezzük ki ennek az évszaknak is a szépségeit. Hisz soha máskor nem pompázik a természet ilyen fenséges színekben, mint ősszel. Éppen ezért ha tehetjük, menjünk ki a természetbe, sétálni, kirándulni, friss őszi levegőt szívni. Figyeljük meg a fákat, ahogyan azok hullajtják leveleiket, készülve a télre, hogy aztán a tavasz beköszöntével újraszülethessenek. Nekünk is itt az idő elkezdeni levetni a felgyülemlett bosszúságainkat. Lerázni, a vállunkra vett felesleges terheket. Kiüríteni a fejünket a rossz gondolatainktól, a negatív kilátástalannak hitt jövőképtől. Végleg lehullajtani a túlterheltség és az örök rohanás alkotta keserűséget, pont úgy, ahogyan a fák hullajtják el leveleiket. Azért, hogy aztán az őszi eső örökre a földbe mossa azokat. Nézzünk bele a gyerekek szemébe, ahogyan élvezik ilyenkor a természetet. Olvassuk ki onnan az örömüket és tanuljuk általuk újra a boldogságot. Lassítsunk le egy pillanatra velük és gyűjtsünk gesztenyét és mogyorót együtt, aminek finom illata aztán bejárhatja az otthonunkat. Gyerekeinkkel gyűjthetünk különböző színű faleveleket is, amiket később albumba rendezhetünk vagy dekorációként felhasználhatjuk. A lehulló gesztenyékből pedig bábukat is készíthetünk. Vagy csak töltsünk el néhány kellemes órát párunkkal, barátainkkal, szeretteinkkel, kutyusainkkal. Hiszen az öröm, örömöt, a boldogság, boldogságot teremt. Mert ha mosolygunk, a világ is visszamosolyog ránk.
 
 Az esőfelhők miatti nappali sötétet, ellensúlyozzuk illatos gyertyákkal, amik harmóniát varázsolnak körénk. Tény, hogy a sűrűbb csapadék miatt ritkábban mozdulunk ki, ami nem jelenti azt, hogy nem tudnánk mi egy kis természetet becsempészni az otthonunkba, munkahelyünkre. Dobjuk fel irodaasztalunkat színes kiegészítőkkel, nyaralási fényképekkel, élő növényekkel.

Kép forrás: www.otthonkommando.cafeblog.hu
 
Cseréljük le otthonunkban a függönyöket és a díszpárna huzatokat. A világhálón sorakoznak a jobbnál-jobb blogok, amik segítségünkre lehetnek, és új ötletekkel gazdagíthatnak. Használjuk ki a még kapható, friss zöldség választékot és készítsünk belőlük könnyed ételeket. Jó, hogy ha egy picit tehermentesítjük a gyomrunkat a nagy karácsonyi vacsorák előtt. Hálás lesz érte, meglátják! Ne csak a ruhatárunkon változtassunk ilyenkor, hanem egy picit a környezetünkön is és ezekkel az apró változásokkal együtt mi magunk és a gondolataink is egy picit megváltoznak, átrendeződnek, kicserélődnek.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 




 

2014. október 16., csütörtök

Üdvözöllek Oldalamon!


Üdvözöllek Oldalamon!
 
Nyitottál már ki úgy útikönyvet,hogy amikor beleolvastál, csak adatok tárultak a szemed elé, vagy úgy érezted mintha egy történelem könyvet tartanál a kezedben? Hogy nem azt kaptad tőle amit igazán vártál,vagy,hogy túl sok volt a mellébeszélés,mintha csak a könyv oldalait szerették volna vele betelíteni és nem pedig az olvasókhoz szólni, és éppen ezért már-már elveszetél az információk halmában? Mert én sokszor ezt érzem akárhányszor fellapozom egy-egy ilyen könyv lapjait. Valóban értékes információkat tartalmaznak ezek a könyvek,vagy csak egy részük az ami igazán használható?Persze ez függ az utazótól is, de tapasztalataim szerint nemcsak azért próbálják ma már egyre többen maguk szervezni az utazásaikat,hogy olcsóbban kijöjjenek az arra szánt összegből, hanem mert a szervezet utaknál sokszor úgymond "túl sok a rizsa" és kevés az igazán értékes és tartalmas infó és éppen ezért inkább az utazók maguk fedezik fel a látnivalókat. Hiszen ezek az útikönyvek is valaki(k)nek a keze által íródott, valaki(k)nek a véleménye és érdeklődési köre szerkesztette azok tartalmát amivel azt gondolom,hogy nem feltétlenül kell egyet értenünk. Hisz nekünk is megvan a saját véleményünk ami nem biztos,hogy egyezik az íróéval. Például,feltétlen szeretnem kell a csigát és a békát csak mert azt mondják, hogy a francia konyha utánozhatatlan a világon? Vagy feltétlen szeretnem kell Párizst csak mert mások elájulnak tőle? A válaszom egész egyszerűen,nem!Éppen ezért gondoltam egy nagyot és úgy döntöttem,hogy létrehozok én egy saját oldalt, ahol az én módomon mutatom be az általam látogatott városokat,helyszíneket.

Mint ahogyan azt már a bemutatkozásomban is írtam, jelenleg Franciaország, Bretagne tartományában élünk. Éppen ezért születtek meg az első bejegyzések erről a vidékről. Na persze nem ettől válik Európa az én falummá. Hanem a sok-sok utazástól amit a szakmámtól kaptam. Kb 15 éve már,hogy idegenforgalommal foglalkozom. Munkám során rengeteg lehetőségem volt beszélgetni az utasokkal. Egy-egy hosszú út során bőven nyílt alkalom megosztani egymással véleményünket és tapasztalatainkat. Azon kívűl más országokban, rövidebb-hosszabb időt eltöltő ismereteim teszik a blog címét a sajátomévá. Hiszen ismeritek a mondást, miszerint „aki mer, az nyer”, és ennek tudatában indultam el jó néhány évvel ezelőtt az utamon és ez a csodálatos utazás a mai napig nem ért véget.

Leírásaimban leginkább a saját nézőpontomat használom és úgy is mutatom be az adott vidéket, ahogyan ÉN magam látom őket. Hogy néha kicsit bensőséges és romantikus, talán olykor már-már csöpögősnek tűnök, azt kérlek, nézd el nekem. Mégiscsak nőként érkeztem erre a világra, aki szereti a lágyabb énjét is kifejezni az írásaiban. A lényeg, a NEM az átlagos útleíráson van, amit bármelyik internetes honlapról vagy útikönyvből beszerezhetsz és elolvashatsz, hanem a saját vélemény megalkotásáról és annak kifejezéséről. Természetesen, ha további kérdésed van az adott hellyel kapcsolatban, akkor nyugodtan kérdezz és remélhetőleg érdemleges válasszal szolgálhatok neked.

Terveim között szerepel a tartalom bővítése. Kiaknázása olyan helyeknek ahol még én magam sem jártam.Felderíteni és egy csokorba gyűjteni a leginkább és a legkevésbe látogatott desztinációkat. Miért és miért ne? 
Megtisztelsz ha velem tartasz ezen a hosszú utazáson,ígérem nem fogsz unatkozni, hisz bőven van miről beszélgetnünk. 

Ha pedig ötleted van, vagy esetleg van valami, amiről szívesen olvasnál tőlem, netán van egy történeted, amit megosztanál másokkal is, akkor kérlek, írj.

Jó szórakozást!