Mint ahogyan a bemutatkozásomban írtam,már 3 éve,hogy Bretagne-ban élünk,annak is a
fővárosában Rennes-ben.Talán ezzel a bejegyzésemmel kellett volna kezdenem a
blogot,mégis úgy hiszem,hogy az Angol Partraszállás évfordulójáról való beszámolóm
előkelőbb helyen kellett hogy végezzen.
Bretagne tartomány,Franciaország nyugati részén,annak is a legnyugatibb csücskében fekszik. Leginkább a franciák között népszerű. Éppen ezért amikor először idelátogat az ember,az az érzése támad mintha ezt a helyet a millió látnivalói ellenére, valahogy szándékosan titokban szeretnék tartani a nagyvilág elől. Tény,hogy Franciaország igazi gyöngyszeme,hisz vadregényes,különleges tájai nemcsak az idelátogatóknak,hanem az itt élőknek is mindig tartogat némi meglepetést. Bretagne egyes állomásait és látnivalóit majd a következő írásaimban mutatom be azért,mert szinte mindegyik külön-külön beszámolót érdemel,annyira szépek.
Mont Saint-Michel, Normandia |
Bretagne, a bretonnok és a Kelták őshazája valamint Franciaország egyik legfontosabb mezőgazdasági és állattenyésztési területe. Ezzel már abban a pillanatban szembesül az ember
ahogy belép a régióba. Hisz gyönyörű,ápolt,zöld termőföldjei egészen a felkelő
nap sugaráig nyugtatják az ember szemeit. A rajta,szabadon legelő szarvasmarha
csordák pedig csak még szebbé festik az egyébként is nyugalmat árasztó táj
szépségét. Sűrűn váltakozó éghajlatának köszönhetően, a horizonton hatalmas
felhők tárulnak a szemünk elé,amik az évszaktól függetlenül hol sötétségbe
burkolják az eget,hol pedig vérvörös színben pompáznak,amit a lenyugvó nap
utolsó sugarai színeznek meg.
Azt mondják,hogy a föld maga olyan energiákkal bír
amiket nem lehet és nem is érdemes megmagyarázni. Ide érkezvén megbizonyosodik
az ember ennek az állításnak az igazáról. Érdemes hát megállni egy pillanatra,kibújni a cipőnkből és mezítláb a földre állni. A friss levegőből jó nagyokat
szívni a tüdőnk legmélyebb pontjáig majd hagyni,hogy Bretagne termékeny földje
magába szívja minden fájdalmunkat,szomorúságunkat,és cserébe pozitívummal
töltsön fel minket. Belekiálthatjuk a
levegőbe minden kimondatlan szavunkat. A magunkban mélyen elfojtott csalódást és
bánatot. A sok-sok felgyülemlett feszültséget,hisz Bretagne erős szele elviszi őket
olyan messzire ahonnan soha többé nem fognak visszatérni. Az itt élők
tudják,hogy az eső elől nem kell elmenekülni,hanem alá kell állni. Engedni
ahogyan záporozó cseppjei az arcunkon lecsorduló könnycseppeket tisztára mossa,majd
hagyni,hogy a Bretagne-i nap a lehulló esőcseppekkel együtt örökre felszárítsa
azokat. Amiket aztán összegyűjtve,ott a szemünk előtt gyönyörű szivárvánnyá formálhat.
Csendes,nyugodt,már-már
kihaltnak tűnt utcácskáin sétálva,hamar béke és nyugalom költözik az ember
lelkébe. Látva a mesebeli házikókat amelyeket az éghajlatnak köszönhetően sövénykerítés díszít és a hozzájuk tartozó kerteket,a bennük
lévő gyümölcseikkel tele roskadozó fákat,fedezi fel az ember,hogy ilyenek nem
csak a filmekben és a mesékben léteznek,hanem itt,Bretagne-ban is.
Rájövünk,hogy mitől olyan kiegyensúlyozottak itt az idősek. Hogy miért futnak
még sokan 60 év felett is maratonokat. A nyugdíjas klub mint fogalom is
átértékelődik,hisz a Tour de France –nak
köszönhetően nem ritka a 20-40 fős kerékpározós csoportok ,amelyek létszámánál
már csak az életkorok száma a magasabb. Bretagne,aminek hegységei ugyan
nincsenek,mégis egy domborzati térképen előkelő helyet foglal el,hisz futásaim
és kirándulásaink alkalmával is olyan emelkedőkkel találkozunk,amelyeken
haladva az az érzésünk támad mintha csupán egy helyben topognánk.
Aztán
hagyjuk egy kicsit magunk mögött a szántóföldeket és merészkedjünk még közelebb
a természethez és látogassunk el a legszebb tengerparti részekhez. Mert
Bretagne bizony itt olyan csodát tartogat az odalátogatóknak,amik még szabad
szemmel látva is hihetetlennek tűnhetnek. Na nem ám a hagyományos,homokos
plage-ra gondolok ilyenkor,(persze egy későbbi blogomban be fogom mutatni
azokat is),hanem azokra a vadparti szakaszokra amiket még maga Robinson Crusoe is megirigyelhetne. Menjünk ki a sziklákhoz
amelyek olyan magasan tornyosulnak az ég felé,hogy egészen egybeolvadnak azzal.
Oda,ahol ha az ember felállna annak legmagasabb pontjára,képes lenne átölelni a
felhőket. Amit nem privatizáltak a luxus hotelek,hanem a turisták által és az
azoknak kijelölt és kitaposott keskeny ösvényeken lehet a végtelenbe,és talán
még annál is tovább sétálni. Közben gyönyörködhetünk az előttünk szétterülő
tenger kékségében és az Isten alkotta természet valójában. Ha pedig szeretnénk megmártózni a tenger hűs
habjai között,akkor apály idején lemerészkedhetünk a magas sziklák lábainál
kialakult apró öblökbe. Ide érkezvén felfedezzük,hogy Párizs csak a kezdet és,hogy ez az ország sokkal többet rejteget mint az Eiffel-torony vagy Disneyland.
Aki szeretne itt eltölteni néhány napot és nem
ragaszkodik a márvány fürdőszobához,akkor a sziklák tetején elkerített kempingekben
megteheti. Lehet,hogy sátorban,földön és matracon kell aludni,a felszereltebbekben
akár mobil-home-kat is ki lehet bérelni,és lehet,hogy fürdéskor a meleg víz sem lesz olyan meleg
mint amilyennek szeretnénk,viszont a látvány,a gyönyörű napkelte és naplemente,garantáltan kárpótol mindenért. Ha valahol akkor ezeken a partokon duplán
egyesülnek a természet erői,hisz a föld, a nap és a szél mellett,a vízzé a
főszerep. Egyszerre gyönyörködhetünk az Angol-Csatorna,a Kelta tenger,az Atlanti-óceán és a Vizcayai–öböl partjaiban. Nem véletlen hát,hogy itt a vitorlák és a hullámok
szerelmesei is hódolhatnak szenvedélyüknek.
Gasztronómiailag,azt hiszem mondanom sem kell,hogy a tenger gyümölcseire minden formában rá lehet itt lelni. Szombatonként ha ellátogat az ember a helyi piacra,az érzékszerveit is kényeztetheti a helyi termelők által kínált zöldségek,gyümölcsök,sajtok és húsok hatalmas választékai között. Fontos megemlíteni,hogy itt a termelők nagy százaléka a saját maga által termesztett árut kínálja a vásárlóknak. Majd a vásárlás végeztével,üljünk le a piactéren lévő kávézók egyik,utcára kihelyezett asztalához. Kérjünk egy pohár bort és egy tál friss cancale-i osztrigát és csemegézzük el. Vagy csak egy finom presszó kávét mellett élvezzük a piaci nyüzsgés pillanatait. Persze az ínyencek,megkóstolhatják a franciák híres/hírhedt,ámbár az általuk előszeretettel fogyasztott csigát és békát is. Amit semmiképpen sem szabad kihagyni ha Bretagne-ba látogatunk,a bretonnok “hamburgerét” a gallette-saucisse,ami a grillezett kolbász,sós,palacsinta tésztába tekert változata. Egészen egyedi már az ötlet is,de közel sem olyan bizarr mint ahogyan az hangzik. Hozzá kínálják az un. cidre bretoni italt,ami nem más mint az almabor habzó változata.
osztriga |
piaci nyüzsgés |
Hurrá, már nagyon régóta keresek egy ilyen blogot. Idén szerettünk volna egy Normandia-Bretagne utat tenni, de sajnos betegség miatt nem sikerült. Jövőre azonban mindenképpen szeretnénk menni, addig is olvasgatunk. Bocsánat, ha már van az időjárásról szóló poszt - még nem néztem meg az előzőeket, csak ezt - de tényleg annyira kiszámíthatatlan, mint hírlik? Köszönöm szépen előre is!
VálaszTörlés@Kyria: Elősször is köszönöm szépen,hogy olvasod a blogod és nagyon örülök,hogy tetszenek a bejegyzések. Igyekszem ezt a jövőben szebbnél-szebb leírásokkal és beszámolókkal meghálálni.A kérdésedre egy egyszerű "igen" a válasz :) Igen,igaz,hogy változatos az időjárás.De aztán ha egy kis időt eltölt itt az ember akkor már nem is tűnik annyira kiszámíthatatlannak az egész.Éppen ezért itt nem halasztanak el programokat pl csak mert eső várható..stb. Normandia-Bretagne látogatását tiszta szívemből ajánlom mindenkinek.Ez valóban az a hely aminek fel kell hogy kerüljön mindenki "bakancslistájára" és legalább egyszer látni kell.Nem fogtok csalódni!
Törlés